Kiváló légkábel

Az In Akustik cég gyártmányait nem kell különösebben bemutatni az olvasóknak és igazi német minőség az, amit kínálnak a belépő 1204 Air-nek nevezett szériától kezdve a high endig bezárólag. A Referenz sorozatból is többfélét választhatunk, pénztárcánktól függően, de az összes kábel ugyanazt a profi felépítést és kidolgozást kínálja, mint a többi. Az 1204 Air összekötő- és tápkábeleket vettük górcső alá, mégpedig az InAkustik „belépő” sorozatából, ahol a „belépő” jelzőt nyugodtan idézőjelbe tehetjük.

A legolcsóbb verziók sem kivételek ebből a szempontból. Ebben az esetben is kompromisszummentes a gyártás, ami Németországban történik. A speciális, az InAkustik által kifejlesztett ötletes és innovatív megoldás az Air Helix design a névjegye ezeknek az összetevőknek, ami egy igen előremutató megoldás, viszont megvan az ára, hiszen ezeket sokkal nehezebb elkészíteni, mint a hagyományos kábeleket. Ami még kiemeli a tömegből, az a hihetetlen mértékű hajlékonysága; olyan könnyedén lehet kezelni, mintha egy spárgát tekergetne az ember.

  

Ezek a kábelek bőven meghaladják a Referenz sorozat kezdő szintjét, itt is megtalálható az Air Helix design, ami ötletes megoldás a zajmentesítéshez.

Tervezés, felépítés

Számtalan kábelgyártó küzd a külső zavarok elhárításával, az RF és EMI zajok csökkentésének módjával, amik erősen befolyásolják a jeleket közlekedés közben és hatással vannak a kapott végeredményre. Megoldásképpen többszörös árnyékolással látják el a belső vezető ereket (jó szorosan egymás mellett), ami első pillantásra jó megoldásnak tűnik (valójában az is), valóban csökkentve a zavaró külső hatásokat, viszont növeli a kapacitást! Miért is? Nézzük meg, miből áll egy kondenzátor, mi a felépítése! Igazából végtelenül egyszerű, egy vezető anyagot beburkolunk valamilyen szigeteléssel és már készen is vagyunk vele. Mi köze ehhez az összekötő drótoknak? Nos, ha megnézünk egy kábelt, mást sem látunk, mint egy áram és feszültség továbbítására szolgáló anyagot, amit beburkoltak valamilyen szigetelővel. Ez csak addig tűnik elhanyagolható gondnak, amíg ezek a kapacitásértékek össze nem vesznek a hangfal keresztváltó értékeivel és az erősítő kimenő teljesítményével. A legtöbb végfok ugyanis jobban szereti (ha már választani kell) az induktív terhelést a kapacitív helyett, és ha túl összetett terhelést kap, elkezd kifogyni a szuflából és zene helyett dallamos csörömpölés fog szólni a hangfalainkból.

Az Inakustik szellemes megoldást fejlesztett ki ezen hatások eliminálására. Az árnyékolásokkal ebben az esetben sem spóroltak, viszont jó messzire helyezték el egymástól a feszültséget vezető drótokat egy kis műanyag korong (Air Helix) segítségével és még spirálisan meg is tekerték őket menet közben. Cross Link Super Speed hullámvezető polietilén burkolja be a fonott, tellur-réz vezetővel ellátott magot. A tellur-réznek kétszer nagyobb a vezetőképessége, mint a sima réznek, és itt még be is lakkozták a külsejét. A csatlakozókat nem forrasztással rögzítik, hanem egy másfél tonnás préssel nyomják össze a tellur-rézzel, ami optimális kapcsolatot biztosít a ródiummal bevont RCA/XLR/IEC táp érintkezőivel.

Természetesen a „valamit valamiért” elv itt is érvényesül, azaz a gyártás során felmerülő pluszköltségeket bele kell építeni a kábel árába, de amint alant olvashatjuk, bőven megéri ez a csekély ráfordítás.

Használat közben

Végtelen megkönnyebbülés használni őket a hasonló árú és minőségű, általában karvastagságú és/vagy merev összekötőkhöz képest. Hajlékony, rugalmas, könnyedén tekerhető minden irányba, akár a csuklónkra is, ha éppen úgy tartja kedvünk, de jobban járunk a készülékeink hátlapjának csatlakozóiba illesztésével.

Kifogástalan kidolgozással, pontosan illeszkedő csatlakozókkal találkozunk teszt közben, régen volt ennyire egyszerű dolgunk a lánc összeállításával.

Tesztkörnyezet

Naim SUPERNAIT 3, Cambridge Audio851A, NAD C 3050 LE sztereó erősítők, Gold Note DS10 Merason frerot, Fiio R7, Topping D70S DAC, Cocktail Audio X50D hálózati futómű, Naim NDX 2 streamer, Inakustik Reference Power Station AC-4500, Satori hangfal, SVS SB-3000 szubláda és munkaeszköznek összehasonlítási alapként a jól megszokott QED, valamint VIABLUE IC és tápkábelek.

Hangminőség

Most sem volt értelme külön tesztelni a verziókat (RCA, XLR, tápkábel) annyira hasonlóan szóltak; ugyanazt a hangképet produkálta mindegyik változat.

Akár szóról szóra le lehetett volna másolni a 2404 nagytestvér jellemzését, ugyanazt a stílus- és hangzásvilágot érhettük tetten. A magasabban jegyzett szériához képest mindössze a valamivel kevesebb jelzőt lehetett használni, ami az árral arányos és egyáltalán nem ment a hangminőség rovására. Ugyanazt a rendkívül nyílt és levegős világot kínálta, egészen kivételes térrel a hangfalak között. Az elvileg legkisebb felbontású Radio Paradise zenéit hallgatva olyan érzésünk volt, mintha a CD felbontás 16 bit/44,1 kHz, 96 kHz-re növekedett volna. Pontosan és hangsúlyozottan körvonalazott hangszerekkel, előadókkal a hangszórók között, ahonnan még a mélység sem hiányzott.

Hans Zimmer prágai koncertjén egyszerre tudtak puhán simogatóak és dinamikusan dörgedelmesek maradni az alsó tartományban. A szobán és a fotelon kívül az érzékeink is megremegtek. A nagy hangtömegeket laza könnyedséggel kezelték, átható sztereó képpel úgy, hogy közben a súly, az alátámasztás sem hiányzott az előadásukból. Érezhető tömeget és erőt sugároztak mindegyik felvételen, és tették ezt bárminemű lassulás, vagy középtartományra ránehezedő jelleg nélkül.

Frissen, csengően és vidáman szólaltak Mike Oldfield és Mark Knopfler gitárjai, a hangszerek képei itt is kézzel foghatóan jelentek meg a térben előttük és mögöttük is jókora tárrel. Nagyobb lett a csend a lecsengés után, rengeteg köd tűnt el a zenéből, nem sterilebb, hanem élethűbb valóságosabb lett az élmény.

Egy mél tatlanul elhanyagolt magyar együttes számait hallgatva (Djabe) is azt a szórakoztatóan, egyértelműen és páratlan könnyedséggel telített zenét hallottunk, mint az eggyel magasabb sorszámmal ellátott nagy tesónál. Színteltséget és dúsan rétegzett középtartományt produkáltak, hiba nélkül egybeolvadva a basszusokkal, kiegészítve és teljessé téve egymást. A levegősség és térhatás itt is dominált, élvezettel számolgattuk hány hangszert is hallunk és tudunk megkülönböztetni egymástól külön koncentráció és odafigyelés nélkül.

Komolyabb vizekre evezve sem véreztek el, sőt! Beethoven megrázóan felkavaró, vagy elgondolkodtató zenéit szimpatikusan és érzelmekkel átitatva szólaltatták meg, nem volt akadálya a zene szabad áramlásának. Verdi énekeseit is törékeny légiességgel lebegtették őket az operaház belsejében.

Konklúzió, ajánlás

A Referenz 1204 Air kábelcsalád jókora előrelépés az Inakustik háza táján; sikerült vele belépniük abba a nehezen érthető világba, amit zeneiségnek és hallgathatóságnak neveznek a hozzáértők. Hosszú és rögös az odavezető út, számtalan oldal- és visszalépéssel addig, ameddig elérik a kívánt végeredményt. Pedig milyen egyszerűnek tűnik. Vegyünk egy darab drótot, burkoljuk be valamivel, tegyünk rá egy nekünk és a készülékünknek tetsző csatlakozót és Halleluja! Viszont a való élet sajnos nem ilyen egyszerű… idő, pénz, innováció és még több pénz kell a cél eléréséhez. Az Air Helix technológiai megoldással sikerült egy új szintre lépni és egy új módszert kínálni a kábelezés hibáira, nagy lépést téve ezzel a tökéletesség felé. Elérve azt is, hogy megkapja a szerkesztőség „Ajánlott Vétel” címkéjét.

Szubjektív vélemény

A tesztet végezte:    audio&vision online

https://autohifioutlet.hu/