Gazdaságos teljesítmény

A Hifonics már régebben meglepett minket egy szokatlan erősítősorozattal. A modern, „digitális” Zeus ZXR és ZXS erősítők mellett bemutatták a ZXE sorozatot, amely hatalmas „erőműveket” kínál analóg többcsatornás teljesítményerősítőkkel. A kezdeti szkepticizmus után a ZXE erősítőket valóban kiválónak találtuk. Méretük és hatékonyságuk ellenére erőteljes teljesítményükkel és kiemelkedő hangzásbeli képességeikkel bizonyítottak.

Izgatottan vártuk a TXE erősítőket is, amelyek a megfizethetőbb Titan sorozathoz tartoznak. A koncepció hasonló: a monoblokkok mellett vannak AB osztályú erősítők is, tradicionális vonzerővel. Olcsóbbak, mint a Zeus, kicsit kevesebb funkcióval és valamivel kisebb teljesítménnyel. Jelenleg 1, 2 és 4 csatornás modellek léteznek. A TXE erősítők tipikus Hifonics tulajdonságokkal rendelkeznek. A házak csiszolt alumíniumból és extrudált hűtőbordákból készültek, de jellegzetesek a fekete előlapok is, amelyek anyaga masszív öntött alumínium panel. Az olyan apró részleteket is szépen kidolgozták, mint a hollandi anyákkal rögzített RCA aljzatok. Minden teljesítményerősítő négy RCA aljzattal rendelkezik; a négycsatornás modellek természetesen négy bemenettel, a többi pedig két kimenettel a további erősítők számára. Minden erősítő távirányítós szintszabályozóval rendelkezik, és az EPS-szel együtt a hangszóródiagnosztikával felszerelt járművekhez szükséges magas szintű bemenetek is adottak. A szűrőkonfiguráció szabványosított; mindkét mono modell az aluláteresztő, szubszonikus és fázisvezérlők teljes skálájával rendelkezik. A basszuskiemelés nemcsak a mono hangszórókon, hanem az összes modellen elérhető. A négycsatornás modelleknél a kiemelés és a távirányító a hátsó csatornapárra vonatkozik, ahol a kétcsatornás modellhez hasonlóan sáváteresztő szűrők is találhatók. A négycsatornás teljesítményerősítők elülső csatornái felüláteresztő szűrőkhöz csatlakoztathatók, így összességében nagyon hasznos funkciót biztosítanak. A mono és a többcsatornás hangszórók belső felépítése nagyon hasonló. A mono „digitális” erősítők, hatalmas kettős tápegységekkel nyújtanak elismerésre méltó teljesítményt. A lényegesen robusztusabb felépítésű TXE3000/1 néhány száz wattal erősebb, mint középső testvére, a TXE2000/1. A tápegység majdnem kétszer annyi teljesítmény-félvezetőt tartalmaz (16), miközben mindkettő hasonló puffereléssel rendelkezik. A 2000-es modell négy MOSFET-et használ a végső erősítéshez, míg a 3000-es modell 50%-kal többet. A TXE500/2 és a négycsatornás modellek a bevált AB osztályú stílusban készültek. A modern SMD alkatrészekkel szerelt meghajtó fokozatok diszkrétek. Az 500/4 és a 700/4 végső erősítése azonos; a két teljesítményerősítő csak a tápegységében különbözik. A nagyobb 700-as modell kettős tápegységgel rendelkezik, és valamivel nagyobb a pufferkapacitása. A kétcsatornás TXE500/2 szintén kettős tápegységgel rendelkezik, bár valamivel kisebb transzformátorokkal, mint négycsatornás testvére. Az 500/2 összteljesítménye megegyezik az 500/4-ével, két csatornára koncentrálva. Ennek megfelelően az 500/2 csatornánként négy MOSFET-tel is büszkélkedhet, míg az 500/4 (és a 700/4) csak egy-egy párral.

Mérések és hang

Kezdjük a két monoval, amelyek azonos szűrőkonfigurációval rendelkeznek, és ezért azonos frekvenciaválaszt produkálnak. Minden más kategóriában vannak különbségek, de a jel-zaj arányban csak marginálisak. A teljesítménygörbék meglepően eltérőek; a TXE3000/1 teljesítménynövekedése a TXE2000/1-hez képest várható volt. A Hifonicsra jellemző módon, mindkettő meghaladta a gyártó specifikációit a méréseink során; még a kis 2000-es is könnyedén elérte a kilowatthatárt; 1127 wattal 1 ohmon. A 3000-es több mint 600 wattot ad le 4 ohmon, 2 ohmon pedig már kilowattban mérhettünk. A TXE3000/1 maximum 1567 wattot adott le, ami több mint elég bármelyik mélynyomónak. Hangzás tekintetében megdöbbentünk, hogy milyen közel van egymáshoz a két mono. Az áramköri lapokra pillantva a 3000-es lényegesen jobban teljesít, mint a 2000-es. A gykorlatban a kicsi figyelemre méltóan lépést tart a teljesítménymonstrummal. A két mono többnyire ugyanabba a teljesítménytartományba esik.

Mindkettő lenyűgöző teljesítményével és mélységével büszkélkedhet a mélynyomón, és mindkettő a vártnál nagyobb hangerőt biztosít. A nagyobb, 3000-es modell egy kicsit jobban szabályozható, még magasabb hangerőn is. De ahogy említettük, a különbségek kicsik, így a TXE2000/1 minden helyzetre elegendő. A többcsatornás modellek között minden modell alacsony zajszintet, és nagyon csekély torzítást mutatott; ami megfelelő csillapítással lenyűgözőnek mondható. Az AB osztálynak köszönhetően az elektromágneses kompatibilitással kapcsolatban sem lehet panasz – más szóval: a rádióvétel nem jelent problémát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hangzást tekintve a TXE kifinomult, meleg tónusa lenyűgöző, amely hosszabb hallgatási időszakok után is nagyon kellemes marad. A TXE500/4 és a TXE700/4 nagyon alacsony hangerőn is remekelnek szép, finom dinamikával, míg a TXE500/2 rendelkezik a legnagyobb ütőerővel.

 

Végszó

Az a kijelentés, hogy senkinek sincs már szüksége nagy analóg teljesítmény-erősítőkre, természetesen vitatható. Aki azonban elegendő tápot tud biztosítani és van elég helye, az nagyon elégedett lehet a TXE sorozattal. A TXE500/2, TXE500/4 és TXE700/4 első osztályú hangzást kínálnak, a monoblokkok pedig szilárd teljesítményt nyújtanak. Az ár/teljesítmény arány kimagaslóan jó.

Elmar Michels

 

A tesztet végezte:    CAR&HIFI

Forrás:                      Audiodesign